Idestova tizennégy hónap telt el a Budaházy György és társai címen futó, még a Gyurcsány-Szilvásy-Draskovics idők boszorkánykonyháján kifőzött politikai koncepciós eljárás elsőfokú ítéletének kihirdetése óta.
Mint ahogy az már ismert, az ítéletet hozó bírónő a fővárosi törvényszéki bírói pályáját is otthagyta az ügy miatt, ráadásul úgy, hogy miután már megszűnt bírónak lenni, mi még akkor sem kaptunk kézhez semmiféle írásos indokolt ítéletet, csak hetekkel az után valami ki tudja ki által csinált és feltételezhetően visszadátumozott ítélet-tákolmányt.
De hiába ez a törvénytelen állapot, hiába az OBH ígérete, hogy kivizsgálják az ügyet, semmi nem történt a mai napig.
Sőt, mintha mi sem történt volna, kijelöltek egy másodfokú bírói tanácsot, aki viszont illetéktelennek érezte magát az ügyben, ezért hónapokkal ezelőtt felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult.
Azóta az Alkotmánybíróság meg is erősítette ezt az összeférhetetlenséget honlapján közzétett döntése értelmében, de ennek ellenére mi semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk ezügyben sem.
Az emberek többnyire leegyszerűsítve azt gondolják, hogy aki nincs börtönben az szabad, de ez messze nem így van.
Nyolcan most is háziőrizetben senyvednek közülünk, ebből öten családosak. A többiek lakhelyelhagyási tilalom alatt élnek, itt is többen családosak. A háziőrizetesek nem dolgozhatnak, a családjukat nem tudják eltartani, sőt, azoknak kell eltartani még őket is. Elhiheti bárki, hogy ez ennyi idő után már borzasztó idegőrlő és anyagilag is rendkívül megterhelő.
Persze próbálunk magunkért jogi eszközökkel tenni, folyamatosan indítványokat adunk be, ellehetetlenült helyzetünk enyhítését kérve a bíróságoktól, de ezeket rendre elutasítják.
A fő érvük a törvénysértően született 125 éves ítélet súlya. Mivel ez ki van mondva ránk, emiatt "fennáll a szökés veszélye, és örüljünk, hogy nem vagyunk börtönben", lényegében ez az álláspontjuk. És nem számít az idő múlása - ami egyébként mindig erősen számítani szokott a kényszerintézkedések esetén -, nem számít, hogy ezalatt senki nem próbált eltűnni vagy ilyesmi. Nem számítanak a külön-külön egyéni helyzetünkkel összefüggésben megfogalmazott érveink, rosszabb esetben úgy tesznek, mintha le sem írtuk volna őket, jobb esetben közülük egy-kettőre reagálnak üres frázisokkal elütve azokat.
Egyikünkkel azt az aljasságot is elkövették, hogy a doktori tanulmányai (mert hát ebben az eljárásban ilyen "aluliskolázott" emberek vannak) befejezéséhez szükséges eltávozásokhoz elsőfokon hozzájárultak, majd miután ő befizette a képzési díjat és már két hónapja járt is a képzésekre, másodfokon mégis inkább megtiltották, hogy folytathassa a doktori képzést (így az időközben befizetett tandíjat is elbukta), mondván, hogy "a tanulmányok folytatása iránti igény a háziőrizet jogintézményétől idegen", miközben közismert, hogy még fegyencek is folytathatnak tanulmányokat a börtönben. (Néhány részletesebb esetleírás itt.)
Sajnos lakhely körüli napi 1-2 órás sétáknál és alkalmi kimenőknél többet nem sikerült eddig kiharcolnunk.
Lényegében úgy jártunk, mintha egy köztörvényes bűnszervezet tagjai lennénk.
Tizennégy hónap telt el a 125 év fegyházat ránk mérő ítélethirdetés óta, és mi nem tudjuk, mi van a törvénytelen ítéletünkkel, ki, hol és mikor fog foglalkozni az ügyünkkel, egyáltalán mi lesz velünk...
Telnek a hónapok, az évek, a világ halad, de számunkra megállt az idő. Csak egy biztos, hogy rabok vagyunk!
Nem a szemkilövők, nem az országrombolók, a gyurcsányok, gergényik, demszkyk a rabok, nem, ők felhőtlen kényelemben élik életüket. A rabok ma is mi vagyunk!
Nem vagyunk már ugyan börtönben (bár oda is bedobtak a tizennégy hónap alatt egy időre), az mégis csak rosszul venné ki magát jelenleg egyesek számára, de rabok vagyunk. Saját lakhelyünkből csináltak nekünk börtönt!
Valami hasonlót érezhettek annak idején az '56-osok is, akiknek végig kellett nézniük, hogy a Rákosi-féle rendszer, ami ellen felléptek, ugyan megbukott, de a "kádári konszolidáció" eredményeképpen annak bűnösei és haszonélvezői mind új kényelmes pozíciókba ejtőernyőztek, míg ők továbbra is eljárások alatt álltak vagy jobb esetben is másodrendű állampolgárokként éltek rendőri felügyelet alatt.
Vajon hiába a hangzatos 2010-es választási ígéretek, nekünk is évtizedeket kell várnunk, hogy megtörténjen egy igazi rendszerváltás, amikor végre kimondják a Gyurcsány-rezsim bűnösségét, illegitimitását és nekünk is igazságot szolgáltatnak?
A Hunnia-ügy vádlottjai
Kapcsolódó:
Mikor lesz már ennek végre vége?
Rabság a szabadságban
Szigorítás és pénzbírság
