A bizonyítékok

Ha eldöntöttük, hogy terrorizmusról beszélünk vagy nem, és egyáltalán valamilyen módon büntetni akarjuk-e ezeket a cselekményeket vagy nem (amnesztia kérdése), akkor a következő kérdés, hogy mennyire és milyen módon vannak ezek a cselekmények az adott személyekre rábizonyítva!

Az ítélet utáni TV interjúkban folyton azzal nyüstölték Budaházyt, hogy most akkor "elkövette-e, amivel vádolják?" A vádlottak már mind nyilatkoztak ez ügyben az eljárás során.

Tudjuk, hogy mennyire szerettek volna és szeretnének most is beismerő vallomásokat hallani, mert ezek nélkül csak erőből tudnak ítélkezni felettük, de nincs és nem is lesz ilyen. És egyébként sem a vádlottaknak kell bizonygatniuk az ártatlanságukat, hanem a vádlónak kell törvényes bizonyítékokkal kétséget kizáróan a bűnösségüket.

Itt a "törvényesség" és "kétséget kizáró" szint elérése a kulcskérdések, ezeket kell vizsgálni.

Először is érdemes rámutatni, hogy milyen vonatkozásban koncepciós az eljárás. Nem olyan értelemben az, hogy kitalált cselekmények lennének (bár ez sem állt távol a balliberális hatalom hatóságaitól, hisz pl. amikor 2009. március 15-én minden ok nélkül elhurcolták az Erzsébet térről Budaházyt, aki ennek ellenállt, volt pofájuk kitalált cselekmények - "hátrafejelt, hátrarúgott" - kapcsán megvádolni hivatalos személy elleni erőszakkal), de olyan értelemben koncepciós, hogy ezeket a cselekményeket terrorizmusként kezelik és olyan értelemben is, hogy már az elejétől azt Budaházy nyakába akarták varrni.

Már 2008. februárjából hivatalos dokumentumok vannak rá, hogy a nyomozóhatóság Budaházyt akarta látni ezen cselekmények mögött. 2008. február 19-én az ügyészség nyelvi szakértőt rendelt ki egyes Magyarok Nyilai közlemények szövegének Budaházy és Toroczkai írásainak nyelvezetével való összehasonlítására. Ugyanebben az időben egy - az ügyben szereplő addig megtörtént cselekmények elkövetőiként a jelenlegi vádlottaktól teljesen különböző embereket megnevező - tanú, azt vallotta 2014. júniusában a bíróságon, hogy az őt 2008. februárban kihallgató Gulyás Imre (a BRFK Szervezett Bűnözés Elleni Osztály vezetője volt, azóta a Vizoviczki ügy vádlottja) mindjárt a kihallgatás elején azt mondta neki, hogy őt "biztos Budaházy György küldte be a rendőrségre, hogy vezesse félre őket".

Ezek szerint Budaházyt már minimum innentől – de akár már előbbtől is – tuti megfigyelték. Viszont akkor a letartóztatásáig terjedő közel másfél év alatt csak sikerült volna egy-két észrevétlenül készített fotót csinálniuk arról, amint a jelenlegi vádlotti körbe tartozó emberekkel rendszeresen találkozik, gyakorlatozik, akcióba indul stb. Ilyen lebuktató fotókat még egyszerű oknyomozó újságírók is simán szoktak rendszeresen készíteni, nem egy nehezen kivitelezhető dolog ez, főleg ha másfél évük van rá. Viszont ilyesmi nincsen sehol!

Úgy sincs semmi közös fotó a vádlottakról, hogy mondjuk valakinek a gépéről vagy az Internetről került volna elő. A telefon híváslisták alapján is csak azt lehet megállapítani – és ezt is csak maguk a vádlottak vizsgálták meg, mert a nyomozóhatóság nem elemezte ki ezeket a kapcsolati háló felállítása szempontjából –, hogy bizonyos vádlottak ismerhették egymást bizonyos időpontoktól kezdődően, de hogy mindenkinek kapcsolata lenne mindenkivel azt nem. És ez a vádlotti körnek egyáltalán valamiféle egységes csoportként való létezése szempontjából igen jelentős kérdés.

A vád bizonyítékai döntően terhelő állítások.

Egyik kupac a rendőrségi ügynökként működő Benkő Györgyféle hangfelvételek,

a másik Soós Tibor gyanúsítottból lett tanú vallomástömege,

a harmadik F. R. Zoltán vádlott visszavont nyomozati vallomásai.

A elsővel a következő bajok vannak:

A hangfelvételek manipulálatlanságát szakértő soha nem vizsgálta. Az ilyen irányú indítványt a bíróság elutasította, miközben a hangfájlok létrejöttének dátumai szerint azok egyértelműen nem akkor készültek, amikor az állítólagos beszélgetések állítólagosan voltak.

Benkő György állítólagosan maga által készített felvételeit a rendőrség sose foglalta le, tehát jogszerűen nem lett a nyomozati anyag része. Ráadásul Benkő maga is többszörös önellentmondásba keveredett a bíróságon annak vonatkozásában, hogy a felvételei miként és mikor lettek átadva a rendőrségnek, teljesen nyilvánvaló volt, hogy valamit takargat ez ügyben (is).

A párhuzamosan ugyanazokról a beszélgetésekről készült titkos lehallgatások jogszerű mivolta szintén kétséges, ráadásul ha elfogadjuk őket jogszerűnek, akkor meg Benkő volt az, aki államtitok sértést követett el azzal, hogy tudva a titkos lehallgatásról, azt ő is rögzítette magán célra.

Az mindenesetre egyértelmű a felvételek alapján, hogy Benkőt a rendőrség irányította, és az is egyértelmű, hogy mindent elkövetett, hogy valamiféle bűncselekmény elkövetésének elhatározására serkentse beszélgetőpartnerét, miközben a neki feladatul adott személyeket (pl. Budaházyt) mindenáron belekeverje a témába. Vagyis a háttérből az NNI egy bűncselekményt gründolt, hogy ennek kapcsán embereket tudjon letartóztatni, akikből majd vallomásokat szedhet esetleg ki. Csakhogy ehhez nem volt joga, mert a hatóság legfeljebb csak adatokat gyűjthet, de nem lehet szekértolója egy bűncselekménynek.

Tovább csökkenti a hangfelvételen szereplő dolgok hitelességét, hogy az ott beszélő S. Józseffel kapcsolatban pszichológus szakértő megállapította, hogy hajlamos a nagyot mondásra, konfabulációra, felvágásból fakadó hazugságra. A felvételeken egyébként is szinte csak olyan dolgokat ad elő a különböző cselekményekről, amiket a sajtóból lehetett tudni, néha még annál is pontatlanabb.
A bíróság az ítélet indoklásában azt mondta, hogy "a hangfelvételek önmagukért beszélnek", csakhogy a feljebb említett, 2008. februárban először kihallgatott tanú - Benkő Györgyhöz hasonlóan -, szintén azok alapján tett vallomást, amiket ő a különböző cselekmények elkövetéséről való hencegésekként hallott. Ha ez a személy is Benkőhöz hasonló rendőrségi provokátor lett volna (de ő valóban csak egy fültanú volt, bár tanúvallomása után őt is próbálták ügynökként használni, ezt ő maga mondta el a bíróságon) és így azok a "hencegések" is rögzítve lennének, akkor most lenne egy másik csokor - a jelenlegi vádlottaktól - teljesen más elkövetőkre vonatkozó "önmagáért beszélő" felvétel.

F. R. Zoltán XI. rendű vádlott még a bírósági tárgyalások megkezdése előtt visszavonta nyomozati vallomásait.

Az ő esetében mindjárt az elején borul az egész dolog azzal, hogy már a letartóztatása teljesen törvénytelen volt! 2009. július 14-én azzal vették őrizetbe és gyanúsították meg "megalapozottan", hogy ő követtel el 2007. december 15-ről 16-ra virradó éjszaka a Kóka János épülő budai villája elleni molotov-koktélos támadást (a támadás annyira volt egyébként veszélyes, hogy az éjjeli őr a tüzet egy 2 literes műanyagflakon vízzel eloltotta). Ez után két nappal az ügyészség indítványára a bíróság előzetes letartóztatásba is helyezte ezen egyetlen gyanúsítás alapján (ő ezt egyébként soha nem ismerte be).

Csakhogy a 2010 nyári iratismertetések után a terheltek és védőik meglepetten tapasztalták, hogy a 21.000 oldalnyi nyomozati anyagban sehol semmi nincs, ami ezt a gyanúsítást alátámaszthatta volna, még egy fél mondatnyi utalás se. Ebből logikusan következik, hogy a nyomozási bíró se láthatott 2009. július 16-án semmiféle bizonyítékot, ami az ügyészi letartóztatási indítványt alátámasztotta volna. Vagyis nem rendelhette volna el az előzetest, hanem szabadon kellett volna engednie a gyanúsítottat, esetleg jelezve az ügyészség felé, hogy olyan gyanúsítással álljon elő, ami mellé bizonyítékot is tud mutatni (azóta a Be. előírja már azt is, hogy magának a terheltnek is kell valami bizonyítékot mutassanak az alapos gyanú közlésekor, de akkoriban ezt még nem kellett).

Tehát teljesen kitalált gyanúsítással letartóztatták, majd az előzetes letartóztatás kilátástalanságának körülményei között vallomásokat csikartak ki belőle, amiknek újabb gyanúsítások lettek az eredményei, végül ezt az első gyanút megszüntették ellene. Ravasz, csak hát törvénysértő, de nagyon! Mert ha a valakit törvénytelenül tartóztatnak le, akkor nyilván az ezen letartóztatás, mint eszköz segítségével kipréselt vallomások sem lehetnek törvényesek, hisz a dominó elv alapján a kezdeti törvénysértés borítja az ebből fakadók törvényességét is.

F. R. Zoltán a bíróságon tett egy másik vallomást, ahol elmondta miképpen születtek a nyomozati vallomásai és hogy azok nem igaz dolgokat tartalmaznak. Érdemes ezen bírósági vallomásából néhány mondatot idézni:

"Bevittek a Főügyészségre, ahol már várt Antal Lajos ügyész úr és Molnár László nyomozó úr… tudomásuk volt róla, hogy én házat építek, hogy nekünk kölcsönünk van, hogy gyógytornász vagyok, hogy hétvégén a szüleimhez készültünk volna, és folytathatom a házam építését, nevelhetem a gyerekem, dolgozhatok, kezelhetem a betegeket, és hétvégén már  otthon is lehetek az édesanyámnál, amennyiben használható információval tudok nekik szolgálni, illetve a legeslegfontosabb, hogy ismerjem el, hogy én ennek a csoportnak a tagja vagyok vagy voltam, és ezt a bűncselekményt elkövettem. Azt mondták, hogy ezt vegyem tudomásul, hogy ez van, ez tény, hogy elkövettem, ez biztos, erre bizonyítékuk van. Kértem, hogy mutassák meg.

Amit megmutattak, köze nem volt ahhoz, amivel akkor meggyanúsítottak… Azt monda, hogy „tudomásunk van arról, a bizonyíték itt áll ön előtt, hogy ön különböző személyekkel – említette is a nevüket – Cegléden, a maga gépkocsijával Molotov koktélos támadást hajtott végre”. Ezzel nem voltam meggyanúsítva. De nem is értettem, hogy miért nem a Kóka János ellen elkövetett bármilyen cselekményről mutatott nekem fel valamit. Ez nem volt más, mint színtiszta ijesztgetés és kőkemény zsarolás… Mindent visszautasítottam… ekkor nem volt ügyvédem…

Közölték velem, hogy innentől kezdve ők már segíteni nem tudnak, az út egyenesen a börtönbe vezet.

A következő nap megjelentek Szilágyi Anita és „XY” nyomozók (a bíróságon is megpróbálták kihallgatni „XY” nyomozó urat, de nem volt hajlandó semmit mondani és a neve közléséhez sem járult hozzá) a fogdában, gyakorlatilag rá akartak beszélni arra, hogy tegyek beismerő vallomást, XY megfenyegetett azzal, hogy amennyiben nem vagyok segítőkész, érettségikor láthatom legközelebb a kislányomat. Szilágyi Anita fenyegetett, hogy „hamis tanúzásért a feleségét is letartóztathatjuk, úgyhogy úgy gondolja meg, hogy a kislánya nevelőintézetben fog felnőni”. Még egyszer megismétlődött a látogatás, ugyanez volt a lényege a dolognak.

Augusztus 4-én egy Aradi úti irodahelyiségébe Komáromi és Szilágyi Anita nyomozó újrakezdte a rábeszélést. Bizonyítékuk, tudomásuk van róla, ők mindent tudnak, biztos lehetek benne, hogy engem nagyon súlyosan el fognak kaszálni, tegyek beismerő vallomást és bármit megtesznek azért, hogy én sértetlenül és büntetlenül kerüljek ki ebből az egészből. Mondtam, hogy nem vagyok bűnös, nem ismerem azokat, akikkel kapcsolatban említenek. Mert ugye Budaházy személyének az említése mindvégig jelen volt, sőt, Szilágyiéknak ez volt a vesszőparipájuk, az ő neve említése."

Sikeres megtörése után tett vallomásai születésének körülményeiről többek köz ezeket mondta:

"Ceglédet elismertem nagyjából azok alapján, amit az ügyész úr már elmondott. Amikor nem volt egyértelmű a dolog, visszakérdeztek, én helyeseltem, és szépen lassan összeállt egy vallomásszerű anyag. Ami mondom, iszonyú vontatottan, nagyon sok ideig tartott…

mindent Budaházy Györgyre kellett visszavezetni. Ő a megbízójuk, ő a vezetőjük. Tudomásom volt róla innentől kezdve, hogy Budaházy az első számú közellenség, és az is maradt mindvégig…

Szilágyi Anitánál volt a gép, és amikor nem tudtam, akkor ő elmondta, bekapcsolta a magnót, én utána mondtam, kikapcsolta a magnót és így ment tovább."

F. R. Zoltán vádlott szinte heroikus küzdelmet folytatott a bírósági szak során a vele szemben elkövetett törvénytelenségek feltárásáért. Több vádlottal együtt feljelentést tettek a nyomozást folytató ügyész és rendőrök ellen név szerint, kényszervallatás, hivatali visszaélés stb. miatt (merthogy szinte minden letartóztatásba került gyanúsítottnál ment ugyanúgy a fenyegetőzés, zsarolás). Feljelentést tett az első- és másodfokon eljáró nyomozati bíró és ügyész ellen is a törvénytelenül elrendelt előzetes letartóztatása kapcsán. Mindhiába! A feljelentéseit érdemi vizsgálat nélkül, mondvacsinált ürügyekkel elutasították, nyilván a kéz kezet mos elv mentén.

Soós Tibor volt az a személy, akinek az általa vezetett kocsiját benne két ismerősével együtt  a rendőrség 2009. április 8-án a 6-os főúton megállította és a csomagtartóban egy focilabdát talált, ami bombává volt alakítva. 

Meggyanúsították őket robbanóanyaggal való visszaéléssel, és előzetesbe vágták mindegyiküket. Ott aztán megkezdődött a puhításuk. Soósnak négy gyereke volt és a börtönben közölték vele az első napokban, hogy úton van az ötödik (a felesége még nem mondta el addig neki a hírt). 

Sajnos az ő esetében a saját szájából (vagy a feleségééből) csak a bíróságon tett elszólásokból lehet következtetni arra, hogy miképpen törhették meg, és vehették rá a terhelő vallomások megtételére. De szerencsére még a bírósági szakasz megkezdése előtt - mivel ő is vissza akarta ezeket a vallomásait vonni - találkozott ezügyben Dr. Gaudi Nagy Tamás jogvédővel, aki akkoriban még országgyűlési képviselő is volt, és ráadásul a találkozón részt vett az akkor szintén országgyűlési képviselő Zagyva György Gyula is. Az ők közjegyző előtt tett vallomásukból (mert a bíróság nem tartotta őket szükségesnek megidézni) érdemes azért idézni:

"Soós Tibor... azt közölte velünk: a Budaházy György és társai ellen, terrorcselekmény miatt folyamatban levő büntetőeljárásban őt a nyomozó ügyészség a fogva tartási időszaka alatt törvénytelen módszerekkel vette rá vallomástételre, többek között feleségére és rá gyakorolt meg nem engedhető nyomással (pl. azt mondták nekik, hogy évekig nem láthatják egymást, illetve ő nem láthatja gyermekeit) arra kényszerítették, hogy a hatóság által előkészített jegyzőkönyveket aláírjon és akaratának, illetve tudomásának nem megfelelő nyilatkozatokat tegyen még a helyszíni szemlék során is. Mikor felmerült, hogy visszavonja az így tett vallomását, a hatóság részéről súlyos következményeket helyeztek kilátásba. Ismét nyomatékosan utaltak rá, hogy akkor nem láthatja a feleségét. Erre figyelemmel kérdezte véleményünket és kérte segítségünket."

Ezt támasztja alá a Soóst ismerő XIII. rendű vádlott azon bírósági nyilatkozata is, miszerint ő egyszer összefutott a bírósági szakban a bíróság épületének közelében Soóssal, aki panaszkodott neki, hogy

gyakorlatilag egy harapófogóban van, mert abban az esetben, hogy ha netán visszavonná a vallomását vagy pedig nem úgy fogalmaz, hogy a vádlottakat elítéljék, akkor hamis váddal fogják bíróság elé állítani, és - mivel ez életfogytos ügy - elintézik neki, hogy megkapja a maximális nyolc évet.

Végül úgy látszik győzött a hatóságtól való félelem, mert Soós nem merte visszavonni a vallomásait. 

Soóst az általa megbízott Nemzeti Jogvédős ügyvédje jelenlétében egyszer sem hallgatták ki, végül elérték, hogy az ügyvédet küldje el és a nyomozóhatóság által kijelölt ügyvédre cserélje le. Már annak dokumentáltsága is teljes káosz, hogy miképpen és pontosan mikortól került kirendelésre ez az ügyvéd, dr. Fecci Gizella, aki egyébként egyetlen egyszer sem találkozott Soóssal, kizárólag az ügyvédjelöltje, Jánó Christopher (aki állítólag a fia) szerepel a kihallgatási jegyzőkönyvekben. A "védő" statiszta szerepe jól kidomborodik abból is, hogy a 13 kihallgatás alkalmával egyetlen egyszer sem tett észrevételt vagy indítványt.

Érdekes még ezzel az ügyvédjelölttel kapcsolatban, hogy ő volt a móri bankrablást beismerő Nagy László védője is, aki – minő érdekes – ott is egy sofőr volt a cselekményben, ugyanúgy mint ahogy Soós adja elő magát ebben az ügyben, és aki azóta már – ha igaz – öngyilkos lett a börtönben.

Soóssal a nyomozóhatóság egyébként szabályszerűen "leszerződött" a terhelő vallomások megtételére. 2009. április 17-én adta be a derekát. Ekkori vallomása gyakorlatilag egy 11 pontos lista arról, hogy milyen cselekményekről hajlandó vallomást tenni, csak éppen vallomást nem tesz. "Tudok erről, tudok arról", de nem mondja, hogy mit, nem mond részleteket. Olyan mintha pontokba szedve leírták volna neki, hogy miről kéne vallomást tennie és ő aláírta annak fejében, hogy mentesítik a labdabomba alól meg minden alól, amit majd "bevall". 

Ez után két hétig ki se hallgatták. Ebből azért elég egyértelmű, hogy ez volt az az idő, amíg a "szerződést" a ki tudja milyen feljebb lévő személyek "jóváhagyták".

Először tett egy halom vallomást gyanúsítottként, amikben több cselekmény elkövetését magára vallotta, viszont ennek ellenére egyikben sem gyanúsították meg. Majd megszüntették vele szemben a robbanóanyaggal való visszaélés címen folyó eljárást és szabadították az ügyből. 

Ez után tanúként újra elölről kezdve, tetettek vele egy új vallomást. Az iratismertetésnél már csak ez szerepelt, az első vallomáskupacot eltüntették és csak a vádlottak követelésére (mert az ügy egyéb irataiból egyértelműen kiderült, hogy léteznek gyanúsítotti vallomásai is) adták át végül a bírósági tárgyalások elején. Vagyis szerették volna ha a gyanúsítotti vallomásai nem kerülnek be a bizonyítékok közé, ami nem csoda, hisz már azok is számtalan helyen ellentmondásban vannak a nyomozás során később tett tanúvallomással, amit nyilván az eljárás előrehaladtához igazgattak már.

Ezeket a az ellentmondásokat még jól megfejelte Soós a bíróságon előadott vallomáskupacában, úgyhogy a végére annyi önellentmondást és - a valós tényekkel vagy a Benkőféle hangfelvételeken, illetve F. R. Zoltán nyomozati vallomásaiban szereplőkkel szembeni - ellentmondást halmozott fel, hogy teljesen elvesztette a szavahihetőségét (erre egyébként a bíróság is utalt valamelyest az indoklásában).

Soós Tibor vallomásaira és F. R. Zoltán XI. rendű vádlott visszavont vallomásaira egyaránt jellemző, hogy ha mások által elkövetett cselekményekről beszélnek, akkor ők arról azon személyek előadásaiból, "dicsekvéseiből" tudnak. Viszont az is folyton visszatérő elem a vallomásaikban, hogy "nagy volt titkolózás, hogy az egymás cselekményeiről ne tudjanak a csoport tagok".

Ez egy mindenkinek nyilvánvaló feloldhatatlan ellentmondás, de hát mivel a nyomozó hatóság egyszerre próbálta igazoltatni velük a "nagy konspirációs gyakorlatot" (merthogy nem nagyon találtak ugye bizonyítékokat) és közben mégis mindenkit bevádoltatni általuk, így ez kiküszöbölhetetlen maradt.
A kettőjük közötti ismeretség kérdése is fontos, hisz több közösen elkövetett cselekmény tekintetében összevallanak, egymásra vallanak. F. R. Zoltán a bíróságon állította, hogy valóságban nem is volt köztük semmiféle kapcsolat soha. Telefonos híváslistáik is ezt támasztják alá, hisz míg mind a kettőnek van számos kommunikációja bizonyos vádlottakkal, addig egymással egy se.
Soós helyszíni kihallgatásának alkalmával nem tudta még F. R. Zoltán keresztnevét sem és a kirendelt védőnek kellett súgni neki (ez persze a helyszíni kihallgatás jegyzőkönyvéből nem derült volna ki, csak az utólagosan a bírósági eljárás során becsatolt kihallgatási videók közt lévő ezen kihallgatás videóját megnézve vették észre a terheltek).
További gyanús körülmény, hogy Soós 2009. április 8-ai elfogásakor lekért, egy évre visszamenő híváslistáját a hatóság eltüntette, és csak egy másikat, egy 2008. októberétől 2009 áprilisig tartót csatolt be, amelyből ráadásul kitörölték a cellainformációkat is. De mivel a vádlottak nagy részének megvan 2008. április környékétől a híváslistája, ezért annyit abból is meg lehet állapítani, hogy Soós 2008. őszétől kezd kapcsolatba kerülni szorosabban néhány személlyel a vádlotti körből (ezek közé tartozik az a két személy is, akikkel elfogták), előtte nincs kommunikációja velük. Ez azért erősen alátámasztja azt, hogy a 2007-es, 2008-as akciókban való személyes közreműködéséről szóló előadásai kreáltak, ahogy azt a vádlottak állítják is.
Mégis ezen vallomásoknak jelentős szerepet tulajdonít a hatóság a csoport létezésének bizonyítására.

Csakhogy ezzel szemben van néhány makacs tény!

A molotov-koktélos helyszíneken használt üvegek számában és típusában iszonyú összevisszaság van. Több mint húszféle üveg fordul elő, több helyen műanyag flakon (ami nem is lehet ugye molotov).

A szakértők összevetették a különböző helyszíneken talált molotov-koktél rongy maradványokat, hogy valamiféle hasonlóság kimutatható-e köztük, ami az azonos elkövetők feltevést így erősítené, de nem találtak ilyen hasonlóságot. Sőt, az S. József II. rendű vádlottnál talált "molotov-koktélba való gyújtósként" lefoglalt rongycsíkok se mutattak hasonlóságot egyik helyszíni maradvánnyal se (pedig ő több molotovozással is meg van vádolva).

Az is változik a különböző helyszíneken, hogy benzin vagy benzin-gázolaj keveréket használtak az elkövetők.

Az ügyben előforduló 3 db robbantásos eset, a Szilvásy lesencefalui nyaralója, a székesfehérvári ATM, és a szabadszállási buszrobbantás (nem lett vád, de a nyomozati anyagokban szerepel, mert ez után is volt Magyarok Nyilai közlemény) mind másféle robbanóanyaggal és másféle módszerrel lettek elkövetve. És ráadásul ezektől is különböznek anyagukban és működésükben az állítólagos labdabombák.

- Szilvásynál nem találtak semmiféle robbanóanyagot és robbantó szerkezet maradványt se, csak benzin maradványt és benzin kiterjedéses térrobbanását állapították meg, ami akár a véletlenek összjátékaként is megvalósulhatott egy gyújtogatási szándék esetén. De azt teljesen kizárta a szakértő, hogy időzítő szerkezetet használtak volna, mert akkor abból kellett volna maradványoknak lennie, márpedig Soós és a Benkőféle lehallgatósdi állításaiban időzítő szerepel és C4 illetve valamiféle plasztik robbanóanyag. Ennyit ezen állítások hitelességéről!

- Az ATM robbantásnál klorát ionokat találtak, amely klorátos robbanóanyagra utal. Továbbá volt egy kábel ott hagyva, ami meg távolabbról kábellel történő indításra.

- Szabadszálláson nitropenta robbanóanyag nyomait mutatták ki.

- A labdabombákban meg ammónium-nitrát és aceton-peroxid volt állítólag egy időzítő szerkezettel, de ezeket az anyagokat mind elrobbantgatták, így már utólag a vádlottak és védőik nem tudtak új szakértést kérni rájuk. Egyébként a labdabombák robbanóerejével kapcsolatos azon szakértői állítás - ami végigment az egész sajtón is anno -, miszerint "16 méteren belül tégla épületek, 1 méteren belül vasbeton épületek rombolódását okoznák", teljesen nevetségessé vált a bíróságon, amikor a vádlottak szembesítették a szakértő urakat azzal, hogy a saját robbantási kísérletükről általuk készített videójukon látszik, hogy már a 4 méterre lévő OSB lap is nemhogy megsérülne, de még csak el sem dől. Erre össze-vissza beszéltek, de semmi értelmese magyarázatot nem tudtak adni.

Továbbá az olyan cselekményeknél, ahol valami kamerafelvétel vagy szemtanú beszámoló van az elkövetők külsejéről, mindenhol más ruházatú, máshogy kinéző személyek szerepelnek.

A XI. kerületi SZDSZ székháznál 2007. szeptemberében a biztonsági kamera felvétele szerint az elkövetőkön világos színű ninja-kapucnis pulóver van, de az egyiknek nincs a fején.

A kispesti MSZP székháznál októberben a biztonsági kamera felvétele szerint egy hagyományos csúcsos végű fekete kapucnis pulóveres ember látható maszk nélkül.

Csintalan Sándor skinheadszerű ruházatot ír le az elkövetőkről (skinhead ruházkodás soha nem merült fel a vádlottakkal kapcsolatban).

Dunaújvárosban 2008. februárjában a vélt elkövetők teljesen különböző felsőkben (utcai ruhák) vannak.

A Broadway jegyirodánál 2008. áprilisban a szemtanúk maximum sima kapucnis pulóvert említenek, de az se egyöntetűen, illetve egyikük szerint rikító színű símaszkokban voltak az elkövetők. 

Az Action bárnál 2008. júniusában, fekete símaszk és kék felső látható az elkövetőkön a biztonsági kamera felvételén. 

A székesfehérvári ATM-nél 2008. decemberében pedig az a tanú, aki a ruházatát is valamelyest leírja az elkövetőknek, az terepszínűt nevez meg és csuklyáról nem beszél. 

Ezek a különböző helyszíni nyomok, adatok sokkal inkább különböző elkövetőkre utalnak, mind egy egységes csoportra, akik molotovozáshoz nyilván maximum 2-3 féle kipróbált üveget használnának (műanyag flakont nyilván nem). És életszerűtlen, hogy ennyiféle robbanóanyaggal rendelkeznének és ennyiféle robbantási módszerrel dolgoznának.

Továbbá valami egységes álcázó ruházatuk lenne. Ez utóbbi ügyében erőltették a B. Anikó XV. rendű vádlott által varrt valamiféle kapucnis pulóverek létét és használatát, de ilyenek sehonnét nem kerültek elő és a már említett helyszíni adatok miatt is megdőlt az egész, végül ezt a bíróság sem állapította meg.

A házkutatással kapcsolatban is érdemes néhány dolgot rögzíteni.

Holott a Be. azt írja elő, hogy "rendszerint az érintett jelenlétében kell megtartani", ehhez képest szinte minden esetben kerülték ezt, és többször éppen hogy elvitték az egyébként az aktuális házkutatás helyszínén lefogott terheltet onnan, és inkább a gyerekekkel ott maradt kétségbeesett feleséget/élettársat gyötörték az intézkedéssel.

Az a házkutatás pedig, ahonnan szinte minden tárgyi "bizonyíték" előkerült (állítólagos bombagyár), egy olyan házkutatás volt Százhalombattán, ahol a helyszínen tartózkodó hölgyet kivitték a rendőrautóba és úgy túrták szét a házat, majd semmiféle jegyzőkönyvet a helyszínen fel nem vettek, a hölgyet egy szemhunyásnyi alvás nélkül délelőtt elvitték kihallgatásra és fenyegették, hogy valljon az élettársára, Szász Endre III. rendű vádlottra. És amikor ez a hölgy a bíróságon el akarta volna mondani, hogy miképpen zajlott ez a "házkutatás", Kenéz bírónő belefojtotta a szót, nem engedte erről beszélni, mondván, hogy ha az élettársára nem köteles terhelő vallomást tenni, akkor erről sem beszélhet. Majd az ítéletnél csont nélkül elfogadta törvényesnek ezt az egészet.

Több informatikai eszköz vizsgálatáról szóló rendőrségi jelentés dátuma megelőzi az adott informatikai eszköz klónozásának időpontját, vagyis benne turkálhattak mindenben még a hitelességet biztosító bitazonos másolat elkészítése előtt.

A klónozásokat végző INFOLABOR a nyilvános cég adatok alapján egy igazi „projekt cég” volt, aminek a működése 2006 ősze után indul be és a 2010-es kormányváltással le is cseng. Bevételeinek 10 %-át adta ez az ügy. A bíróságon feketén-fehéren ki is derült, hogy a nyomozók ki-be jártak hozzájuk, és hozzáfértek a lefoglalt eszközökhöz bármikor. Persze azt állította a képviselőjük a bíróságon, hogy ők mindent szabályosan csináltak, de hát ez csak az ő állításán ül, mert a tevékenységük dokumentáltsága teljesen káoszos (erre még az ítélet indoklásban is utalt a bíró).
Ezek azért is jelentős tények, mert a csoport létezésének bizonyítására a hatóság bizonyos hunnia.org-os e-maileket is felvonultat. Ezzel kapcsolatban a következőket kell számba vennünk:
Ezen állítólagos e-mailek egy olyan szerver számítógépről származnak állítólag, amelyet a feljebb részletezett több szempontból is törvénysértő házkutatásnál találtak állítólag. A gépen számos különböző honlap található (pl. a Bencsik Andrásféle Demokrata újságé vagy webáruházaké stb.), illetve kétszáznyolcvanezer (!) e-mail, amelynek egy kis töredékére mondják, hogy hunnia.org-os levelezések. Illetve ezen a gépen állítólag "feltaláltak" még egy adatbázist is a Hunniába jelentkezőkről (több száz személy).
Csakhogy a hunnia.org domain név mindig is egy malajziai szerveren lévő tárhelyre mutatott, ez köztudomású is volt, Toroczkai László annak idején maga is sokszor elmondta ezt. Minden Hunniával kapcsolatos dolog itt volt mindig is, a honlap is innen töltődött be, ha valaki rálépett.
Hogy kerülhetett akkor ilyesmi egy százhalombattai számítógépre?
Ráadásul azt állítja a vádirat, hogy ez a szerver gép ott működött abban a százhalombattai kis házban. Csakhogy abban a házban soha nem volt bekötve olyan szintű internetkapcsolat, ami egy ilyen szerver gép üzemeltetésére alkalmas lenne! Hogy került vajon ez a gép egyáltalán a hatósághoz, és honnan, és milyen tartalommal?
További gyanús körülmény, hogy a hatóság - minő csoda - pont a két terhelő vallomást tévő személy (Soós Tibor és F. R. Zoltán) állítólagos e-mail fiókjából szedi elő a relevánsnak mondott e-mailek nagy részét (persze ezekben sincs semmi konkrét bűncselekmény említve, inkább találkozó megbeszélések, ilyesmik, csak belemagyarázással akarják egyik vagy másik cselekményhez kötni őket).
Egyébként semelyik vádlottól lefoglalt számítógépről nem került elő ilyen hunnia.org-os e-mailezésnek nyoma, viszont a két terhelő vallomást tevő esetén - mert ez lenne az igazából érdekes - nem lehet ugyanezt ellenőrizni, mert "eltűntek" az adataik!
Soósnak "elvitte" állítólag a számítógépéből a winchestert az egyik később vádlottá vált ismerőse még a Soósnál tartott házkutatás előtt. Itt egy további furcsaságként meg kell említeni, hogy mindenkinél a lefogásakor azonnal tartottak házkutatást, egyedül Soós ez alól a kivétel, ahol az iratok szerint csak két nappal utána, így lehet állítani, hogy "elvitték" a winchestert. Csakhogy még ezen házkutatási jegyzőkönyv se említ egyáltalán számítógépet sem a lakásban (még úgy sem, hogy hiányzik belőle a winchester), pedig Soós állítása szerint két gépük is volt, ez is roppant furcsa.
Az F. R. Zoltántól lefoglalt számítógépe winchesterének másolatát tartalmazó, a nyomozóhatóságtól származó bizonyítékok közt szereplő adathordozó eszköz pedig "tönkrement", "leesett" valamikor valahonnan vagy ki tudja. Ez is elég furcsa "véletlen".
Mindezen tények, a fent említett törvénysértések és a klónozások körüli anomáliák miatt teljességgel megállapíthatatlan az, hogy mi hiteles és mi nem ezen informatikai adatok közül! Maguk a vádlottak sem ismerték el soha hitelesnek ezeket és több meghallgatott tanú is tagadta, hogy bizonyos e-maileket ők írtak volna vagy nekik írták volna.

Keress minket az Igazságtalan a Budaházy-ítélet facebook oldalunkon is.