Hunnia ügy a polgári bíróságokon

Kevés szó esik a Hunnia ügynek egy másik vonulatáról, ami a polgári bíróságokon zajlik.

Biztos sokan emlékeznék még rá, hogy miközben mi 2010 elején különböző börtönökben sínylődtünk, egy Benkő György nevű – addig számomra ismeretlen – alak végighaknizta a balliberális médiavilágot az országos tv-csatornáktól az újságokon át az internetes portálokig egy – állítólagosan a telefonjával készített – hangfelvétellel házalva, mindenhol azt hangoztatva, hogy „ő buktatta le a Magyarok Nyilait”, lényegében a saját szakállára.

Benkő a legkülönfélébb vádaskodásokat folytatta ellenünk, de leginkább ellenem, hisz név szerint mindig csak én voltam megnevezve, amely vádaskodásra sokszor még a médiumok is rátettek egy lapáttal. A műsorokban, cikkekben rendre tényszerűen állították, hogy terroristák vagyunk, hogy mi követtük el azokat a cselekményeket, amiket a Magyarok Nyilaihoz kötnek, miközben ezt még bíróság nemhogy jogerősen nem mondta ki, de akkor még csak nyomozás folyt, és még mi sem ismertük, hogy egyáltalán mi alapján vagyunk meggyanúsítva és börtönbe csukva.

De még ez sem volt elég, Benkő a gyanúsításokban szereplő – lényegében kis értékű rongálásos – cselekményeknél nagyságrendekkel durvább vádakat is hangoztatott, mint hogy meg akartuk ölni Lendvay Ildikót, Gyurcsány Ferencet, Horváth Ágnest, Molnár Lajost, Bajnai Gordont vagy éppen Lapid Lajost, sőt, hogy a választások után várhatóan hatalomra kerülő Fidesz vezető politikusai ellen is „folytattuk volna a támadásokat”. Ezek a rágalmak ömlöttek 2010. február-március folyamán még a csapból is.

Mint ahogy később – mikor megismerhettük végre a nyomozati iratokat –, egyértelműen kiderült, hogy Benkő egyáltalán nem valami saját szakállára nyomozó „magányos hős” volt, hanem a rendőrség besúgója, így az is kevéssé hihető, hogy ezt az országosan összehangolt médiakampányt nyomozóhatósági jóváhagyás nélkül csinálta volna. Sokkal valószínűbb, hogy a letartóztatásunkkor rendezett hamis robbantásos videó bizonyítékkal megbukott Draskovics sajtótájékoztató utáni társadalmi hangulatot – amely az egész eljárást koncepciósnak tartotta –, szerették volna megfordítani ezzel a Benkő médiaturnéval. Ha ez teljes mértékben nem is sikerült, rendkívül sok kellemetlenséget okoztak vele nekem és családomnak, és ami a legkártékonyabb volt, hogy az eljárás törvényességével kapcsolatban addig szintén elég szkeptikus Fideszeseket is ellenünk próbálták uszítani azzal, hogy én „ő ellenük is folytattam volna”. Az, hogy mindebben egy szó igazság nem volt soha, persze nem érdekelte se Benkőt, se az ügyészséget, se a balos médiát.

Mikor 2011 őszi kiszabadulásom után úgy, ahogy utolértem magam a büntetőeljárás sok ezer oldalnyi iratanyagának feldolgozásával, végre lett egy kis időm ezzel a mocskolódó médiakampánnyal is foglalkozni jogilag. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvédemmel és barátommal végül hat sajtószerv és Benkő György ellen nyújtottunk be személyiségi jogi keresetet a Fővárosi Törvényszék polgári kollégiumánál. Ezek a médiumok az RTL, a TV2, az ATV, a Népszava, a 168 óra és az INDEX voltak, mert ezek terjesztették – mondhatni kampányszerűen – a legdurvábban rágalmazó műsorokat, cikkeket. Miután már volt tapasztalatunk a sajtóperek terén, hogy mit engednek meg a magyarországi bíróságok a sajtónak – személyiségi jogsértés nélkül – közölni, és mit nem, és biztosak voltunk benne, hogy ezek a műsorok és cikkek ezen a szinten messze túl vannak, ezért azt gondoltuk, hogy kártérítési felelősségük bírósági megállapításában alappal bízhatunk, mert a büntetőeljárásokról tudósító sajtószervek tevékenysége kapcsán kialakult sokéves bírói gyakorlatot (melynek lényege, hogy a sajtó az ártatlanság vélelmének megfelelően csak az eljárás állásának megfelelő valós tényeket közölheti, nem vonhat le a bizonyítékokból önkényes és bűnösségre vonatkozó következtetéseket és olyan bűncselekményekkel sem hozhatja összefüggésbe a gyanúsítottat, amellyel nincs is meggyanúsítva vagy később megvádolva) rám is alkalmazni fogják.
Sajnos súlyosan csalódnunk kellett!

A Fővárosi Törvényszék és Ítélőtábla, amelyek a büntetőügyünkhöz való hozzáállásukkal (125 évre való elítélésünk, majd újbóli börtönbe dobásunk) már jelentős társadalmi felháborodást váltottak ki, polgári kollégiumaikkal is hasonló hozzáállást tanúsítottak. Indokainkra, érveinkre sokszor nem is reagálva, mintegy futószalagon utasították el kereseteinket első- és másodfokon, lényegében kiüresítve ezzel a személyiségi jogvédelem eddigi gyakorlatát, és teret nyitva annak a szemléletnek a jövőre nézve, hogy aki ellen büntetőeljárás folyik, azzal szemben szinte mindenféle vádaskodás megengedett. Még olyan is előfordult, hogy ugyanaz a bíró, aki az RTL-es per elsőfokán ellnünk ítélkezett, a TV2-es per másodfokú tanácsában ülve kaszálta el azt a keresetünket is. Még azt a – Népszavában megjelenő – legabszurdabb Benkő nyilatkozatot is jogszerűnek kiáltották ki, miszerint én azt se bántam volna, ha egy politikus elleni merénylet során meghal annak a gyermeke, mert ez „elég jó reklám”. Hihetetlen, hogy egy ilyen minden alapot nélkülöző rágalom is átment a polgári bíróságokon. Hogy ez milyen megdöbbentő, arra jól rámutat, hogy az egyik tárgyalás után még az ellenérdekelt fél ügyvédje is meglepetésének adott hangot négyszemközt a folyosón, hogy a bíróságok újabban ennyire kitárják a személyiségi jogsértések kapuját.

Most ott tartunk, hogy már több mint kétmillió forintnyi perköltséget varrtak ezen ügyek kapcsán jogerősen a nyakamba, amit már el is kezdhetnek emiatt behajtani rajtam bármikor, és amit fogalmam sincs, miből fizethetnék ki, miközben a büntetőügyben évek óta folyó meghurcolásommal már szinte teljesen szétzilálták az életemet, megélhetésemet. Persze lehet mondani, hogy miért indítottam pereket? No, de hagytam volna szó nélkül, hogy mocskoljanak, hazudozzanak rólam fő műsoridőben az ország minden szennycsatornáján, miközben engem nem engedtek reagálni se? Azzal még szinte el is ismertem volna, hogy igaz, amiket mondanak. Nem! Ezt sem a becsületem, sem az érdekeim nem engedhették.

Jelenlegi utolsó reménységem, hogy a Kúriához fordulok felülvizsgálatért, hátha ott már van egy olyan bírói tanács, aki képes elfogulatlanul, az érveinkre legalább reagálva ítélkezni. Mert ha ott sincs, akkor kösse föl a gatyáját minden közszereplő, mert ezzel a precedenssel, amit az én ezen pereim ítéleteivel teremtenek, bármivel, ami csak egy büntetőeljárás kapcsán kitalálható rájuk, meg lehet nyilvánosan, következmények nélkül vádolni őket!

Budaházy György