Dr. Gaudi-Nagy Tamás összefoglalója a 2018. február 13. napján tartott tárgyalásról.
Ma, 2018. február 13-án megkezdődött a Budaházy-Hunnia per másodfokú tárgyalása a Fővárosi Ítélőtáblán. A Kúria dísztermében nagyszámú érdeklődő – köztük dr. Morvai Krisztina független EP képviselő, dr. Schiffer András, Novák Előd, Varga Domokos György és jómagam) és újságíró jelenlétében zajló tárgyaláson eddig sajnos minden a papírforma szerint alakult. A védelem sorait számos nemzeti jogvédő ügyvéd erősíti és ott van a védők között dr. Szikinger István ügyvéd is. Jelen írás alapvetően egy jogi-szakmai beszámoló, amely a történteket és a felmerült eljárási jogi és anyagi jogi kérdéseket nem a napi sajtó szintjén, hanem jogi alapossággal igyekszik, jogszabályi hivatkozásokkal bemutatni a történeti hűség kedvéért, remélhetően közérthetően. Elnézést, ha ez nem mindig sikerült.
Összegzés
A nap összegzéseként megállapítható, hogy a dr. Lassó Gábor bíró által vezetett háromtagú bírói tanács felületes és téves indokolásokkal elutasította a védelem kőkemény jogi megalapozottságú, nyilvános ülés elején előterjesztett indítványait az eljárás felfüggesztésére és az eljáró tanács ellen előterjesztett kizárási indítványokon is átlépve tolja az ügyet előre. Több eljárási hibát is vétett a bírói tanács a mai ülésen, amelyen az V. r. vádlottig jutott a sor, aki hosszú perceken át ismertette a többi vádlotthoz hasonlóan rendkívüli alapossággal az elsőfokú ítélet megalapozatlansági körülményeit és az elsőfokú eljárás, továbbá az ügyészségi nyomozás ötvenes éveket idéző visszásságait. De úgy tűnik a gépezet halad előre. Mi zárja ki, hogy itt sem az első fokon tapasztaltak szerinti végkifejlet lesz ? Az eddig történtek nem biztatóak. Folytatás február 15-én 9 órakor, majd 20-án és 27-én 9 órakor.
A védelem eljárás felfüggesztési indítványai és azok elutasítása
Az ülés elején a felek számba vételét követően mindjárt Budaházy György első fokon 13 évre ítélt I.r. vádlott ismertette és átadta a bírói tanács részére a Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk 2017. december 22-én Legfőbb Ügyészséghez benyújtott, bizonyítékokkal alátámasztott feljelentését (https://goo.gl/PJqBD2), amelyet az elsőfokú ítéletet övező hivatali bűncselekmények (bírói és ügyészi bűncselekmények: hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás) megalapozott gyanúja miatt terjesztettünk elő. A Legfőbb Ügyészség Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Főosztálya 2018. január 8-án kelt tájékoztatása szerint a feljelentést a "további esetleges intézkedések megtétele érdekében" a Központi Nyomozó Főügyészségre továbbították, amely ügyészi szervnél a büntetőeljárás jelenleg folyamatban van. Mivel három napon belül sem elutasítás, sem feljelentés kiegészítés nem érkezett, ezért úgy kell tekinteni, hogy a nyomozás folyamatban van.
Hamar Budaházyba fojtotta a szót a tanácselnök, de erre reagálva dr. Szikinger István ügyvéd, Budaházy védője az eljárás felfüggesztését indítványozta a Be. 266. § (1) bek. a) pontján keresztül alkalmazandó Be. 188. § (1) bekezdés d) pontja alapján, mivel addig a másodfokú eljárás lefolytatásának akadálya van, amíg nem tisztázódik külön büntetőeljárás keretében, hogy egyáltalán formailag joghatályos elsőfokú ítéletről van-e szó, vagy esetlegesen hivatalos személyek által elkövetett hivatali visszaélés és közokirat-hamisítás bűncselekményei útján előállított, ítéletnek nem tekinthető iratról. Utóbbi esetben nincs miről tárgyalni, nem létezőnek minősül az ítélet és az eljárás megszüntetésének van helye.
Mindenesetre egy ilyen kivételes és súlyos igazságszolgáltatási visszásság felmerülése egyrészt jogállami botrány, másrészt emiatt nem szabadna folytatni ezt a másodfokú eljárást, amíg ezen lényeges előzetes kérdésben a büntetőeljárás jogerősen be nem fejeződik. Ez pedig akár több év is lehet.
Ezt követően dr. Manger Marcell ügyvéd, III. r. és XV. r. vádlottak védője (NJSZ együttműködő ügyvéd) két másik jogcímen is indítványozta az eljárás felfüggesztését. Egyrészt a Be. 266. § (1) bek. d) pontja alapján az Európai Bíróságnál indítandó előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése okán, másrészt indítványozta, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz a Btk. terrorcselekményt szabályozó 261. §-ának nemzetközi egyezménybe ütközésének megállapítását célzó eljárás lefolytatása érdekében a Be. 266. § (1) bek. b) pontja alapján.
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 267. cikke értelmében, az Európai Bíróság előzetes döntést akkor hozhat, amennyiben a tagállami bíróság előtt felmerült uniós jogkérdés eldöntése szükséges a határozathozatalhoz.
Az Alaptörvény 24. cikk (2) f) pont szerint az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését. Az alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (AB tv.) 32. § (2) bekezdése szerint a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli. Jelen esetben éppen erről van szó.
De lássuk is miről is van szó !
A védelem – és egyúttal a Nemzeti Jogvédő Szolgálat – álláspontja szerint az EU Tanács (2002/475/IB-2002. június 13.) kerethatározata (továbbiakban Kereth.) a terrorizmus elleni küzdelemről (https://goo.gl/YH1X8A) hazai átültetésére vonatkozó EU szabályok (EUMSZ 288. cikk) megsértésével került sor 2003-ban, mivel a kerethatározat szerinti terrorcselekménnyé nyilváníthatóság legfontosabb veszélyeztetési alapfeltételét (az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsíthatnak) a magyar Btk.-ban szabályozott terrorcselekmény törvényi tényállása nem tartalmazza !
Ezért az elsőfokú ítéletben a vádlottak büntető felelősségének megállapítása alapjául döntő részben szolgáló, kiemelkedően súlyos büntetés alkalmazását elrendelő és így a drákói ítéletet eredményező egyik büntetőjogi norma (Terrorcselekmény, Btk. 216. §) az Európai Unió jogába ütközik, ezért az nem alkalmazható a vádlottakra.
A kerethatározat – az irányelv elődje- az uniós tagállamok számára - a terrorista bűncselekmények tekintetében - jogszabályaik összehangolását és minimumbüntetések 2002. december 31-ig történő bevezetését írta elő. Egyúttal meghatározást adott a terrorista bűncselekményekről, valamint a terrorista csoportokhoz vagy terrorista tevékenységekhez kapcsolódó bűncselekményekről, továbbá meghatározta a kötelezettségeknek az uniós országok jogrendjébe való átültetésére vonatkozó szabályokat.
A Kereth. 1. cikk (1) bekezdése szerint minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket egyes meghatározott, a nemzeti jogban bűncselekményként meghatározott azon szándékos cselekmények terrorista bűncselekményekké nyilvánítására, amelyek az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsíthatnak, ha azokat azzal a céllal követik el, hogy a lakosságot komolyan megfélemlítsék, vagy állami szervet vagy nemzetközi szervezetet jogellenesen arra kényszerítsenek, hogy valamely intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg, vagy egy állam vagy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi rendjét súlyosan megzavarják vagy lerombolják.
A Kereth. 1. cikk (1) bekezdése szerint tehát a terrorcselekménnyé minősítés legalapvetőbb előfeltétele, hogy a megjelölt célzatú, megjelölt cselekmények az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsító potenciállal bírjanak.
Ezen veszélyeztető keretfeltétel nélkül nem lehet az EU jognak megfelelően terrorcselekménnyé nyilvánítani egyes bűncselekményeket, márpedig a 2003. évi II. törvény 15. §-ával a Btk-ba 2003. március 12-jei hatállyal a Medgyessy-féle balliberális kormány idején emelt és a vádbeli cselekmények idején is hatályos terrorcselekmény Btk. 261. § (1) bek. szerinti törvényi tényállása ezt a veszélyeztető alapfeltételt nem tartalmazza.
Sőt egy másik hibát elkövettek, mivel az egyik célzatos cselekményi körben a Kereth. szerinti megfogalmazás helyett (lakosság komoly megfélemlítése) a magyar Btk. pusztán a lakosság megfélemlítése fordulatot használja, ami megint csak hatalmas különbség és ismét arra vezet, hogy egy kisebb súlyú cselekmény az EU norma által előírtnál sokkal súlyosabb minősítést nyer.
Ezzel a magyar Btk. terrorcselekmény törvényi tényállása így túllépi a Kereth. céljait és az EU által kívántnál sokkal megengedhetetlenül szélesebbre vonta a terrorcselekmény miatt büntethető cselekmények körét.
Mindez sérti a jogállamiság és jogbiztonság elvét, az átültetésre vonatkozó EUMSZ 288. cikkét, mivel a kerethatározat (később irányelv elnevezéssel) az elérendő célokat illetően a tagállamokra kötelező.
Ráadásul a Kereth. 1. cikk (2) bekezdése szerint a terrorizmus ellenes jogalkotás nem érintheti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében megfogalmazott alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának kötelezettségét. Ez az előírás is sérült ezzel a megoldással. Hogy a szokásos balliberális EU szervilis túlbuzgóságról vagy szakmai balfogásról van szó: mindegy. De tény a fenti okok miatt ezen bűncselekmény miatt törvényesen elítélni senkit nem lehet.
A Kereth. célja nem volt, hogy parttalanul kiterjesszék a terrorcselekmény jogcímén üldözhető cselekmények körét olyan magatartásokra, amelyek az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsító potenciállal nem bírnak. Itt tehát nem a forma és eszköz választási szabadság adta keretek közötti átültetési mozgástér alkalmazásáról van szó.
Az átültetésre vonatkozó kötelezettség nemcsak abból áll, hogy egy tagállam az irányelv rendelkezéseit belső jogszabállyal formálisan a belső jog részévé teszi. Lényeges e tekintetben, hogy a tagállam az irányelv teljes körű érvényesülését (pl. céljának megvalósulását) is biztosítsa.
Könnyű belátni, hogy a vádbeli támadások - néhány melegbár, pártiroda és politikus lakás elleni Molotov koktélos akciók - esetében a magyar államot komolyan károsító potenciál vagy lakosság komoly megfélemlítését célzó hatás nincs.
Márpedig ennek ellenére - mivel a Btk. 261. §-ával a magyar átültetés ezt a komolyan károsító potenciált nem írja elő a bűncselekmény fogalmi ismérveként - az egyébként a Btk. egyéb rendelkezéseibe ütköző, de jelentősen alacsonyabb büntetési tételekkel szankcionált bűncselekmények (leginkább rongálás) ezáltal önkényesen és az EU Kereth. céljaival ellenkező módon felminősülnek sokkal súlyosabb büntetési tételekkel fenyegetett bűncselekménynek: terrorcselekménynek, amelyet a törvény alapesetben is már tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendel büntetni.
Ezzel szemben a rongálás alapesete (akkor a kisebb kár 20.000,- Ft-200.000,- Ft közötti volt, a legtöbb vádbeli akció során erről volt szó) csupán egy éves szabadságvesztéssel büntetendő.
Könnyű belátni, hogy drasztikus a különbség a büntetést illetően ugyanazon rongálási cselekménynek, ha azt "simán" vagy terrorcselekmény részeként értékeljük.
A Kereth. hibás átültetése tehát sérti a büntetőjog területén alkalmazandó ultima ratio elvet, a szükségesség és arányosság követelményét, és ezáltal a jogállamiság követelményeit, továbbá az uniós jog elsődlegesség elvét, amely szerint nem alkalmazható az uniós joggal ellentétes tagállami jogszabály.
Végül dr. Manger Marcell ügyvéd kolléga helyesen hivatkozott az Európai Bíróság egyik idevágó, rendkívül fontos eseti döntésre (C-339/87 Bizottság v Hollandia - Madárvédelem), amely kísérteties egyezőséget mutat azzal, ami a terrorcselekmény hazai kodifikálása kapcsán történt.
Az ügy lényege szerint Hollandia megszegte a vadmadarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelvet annak holland jogba való átültetésével. Az irányelv ugyanis a védelem alól kivonhatónak minősít olyan madárfajokat, melyek a mezőgazdasági szektorban súlyos károkat okozhatnak.
Az irányelvet átültető holland belső jogszabály azonban azokat a fajokat is kiveszi a védettség alól, amelyek "csak" egyszerűen károkat okozhatnak e területeken. Az Európai Bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy milyen jelentősége van annak az irányelv végrehajtásának megfelelőségénél, miszerint a holland jog nemcsak a súlyos károk esetén vesz ki egyes fajokat a védettségi körből, hanem egyszerű károk esetén is.
Hollandiát végül elmarasztalta az Európai Bíróság az irányelv nem megfelelő átültetése miatt, mert a madárvédelmi irányelvben írt feltételhez képest (súlyos károkozás esetén kerülhet ki a védettség alól egy madárfaj) enyhébb feltétel esetén tette lehetővé a védettség alóli kivételt (egyszerű károkozás), ez pedig nem minősült az irányelv céljának megfelelő átültetésnek.
A másodfokú bíróság reakciói
A Lassó tanács a fenti megalapozott indítványok elbírálása érdekében félórás szünetet rendelt el, de elmulasztotta megnyilatkoztatni a felfüggesztési indítványokkal kapcsolatban a vádlottakat, védőket és az ügyészt is. Ez eljárásjogilag kifogásolható, mivel ezzel megfosztotta őket az észrevétel tétel vagy az esetleges csatlakozás, illetve csatlakozó érvek kifejtésének lehetőségétől. Utólag az emiatt emelt védői kifogást a tanács elnöke könnyedén lesöpörte mondván a Be. ezt nem írja elő. Ezzel szemben megállapítható, hogy a nyilvános ülésen is alkalmazandó tárgyalási szabályok szerint (Be. 366. § (3) bekezdése) a fellebbezésre jogosultaknak lehetővé kell tenni, hogy az előterjesztéseiket, illetőleg indítványaikat megtehessék. Ezt az eljárási jogukat a felfüggesztési indítványok kapcsán nem gyakorolhatta a védők és vádlottak elsöprő többsége.
A szünet után pedig a tanács elnöke elképesztően felületes és téves indokolással utasította el az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványokat.
Az elsőfokú ítélet miatti NJSZ feljelentés kapcsán annyit jelzett dr. Lassó Gábor bíró, hogy nincs ok az eljárás felfüggesztésére, bár ők is megkeresték a Fővárosi Törvényszéket az elsőfokú ítélet ismertté vált törvényességi kritikáival kapcsolatban (pl. miért szerepel az eljáró ügyész neve szerzőként az elsőfokú ítélet kihirdetési napja szerinti tárgyalási jegyzőkönyv védőknek kiadott elektronikus változatában), azonban elmondása szerint arra eddig még választ nem kaptak… Megnyugtató…
Elmondása szerint amennyiben a NJSZ feljelentése alapján indult büntetőeljárás során bírói vagy ügyészi bűncselekményt állapítanak meg, az perújítási oknak minősül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha Budaházyékat jogerősen is elítélik, akkor a büntetésük letöltését meg kell kezdeniük, majd sok (esetleg kb. 3-5) év fegyházban eltöltött év után perújítást kezdeményezhetnek.
Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatala kezdeményezése miatti felfüggesztési indítványt azzal utasította el, hogy nem az eljáró tanács dolga vizsgálni az alkalmazandó régi Btk. szerinti terrorcselekmény EU jognak való megfelelőségét.
Ezzel szemben természetesen az a feladata a büntetőbírónak egy ilyen indítvány esetén, hogy eldöntse: alapos aggály merült-e fel egy alkalmazott magyar büntetőjogi norma EU jogba ütközése kapcsán és indokolt-e emiatt előzetes döntéshozatali eljárás. Mivel erősen megalapozott aggály merült fel, ezért egy ilyen eljárás kezdeményezése ügyében érdemi vizsgálat alapján kellett volna dönteni, megfelelően részletes és tételes indokolással és nem így felületesen elutasítva.
Elképesztő módon ráadásul az előzetes döntéshozatali indítvány kapcsán a tanácselnök nem a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságról (EUB), hanem a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságról (EJEB) beszélt, ami kapitális szakmai tévedés. Ez két alkalommal is megtörtént.
Pedig ezen előbbi bírói fórum a 28 tagállamú Európai Unió bírósága, amely az EU jog hatályába tartozó ügyekben járhat el, az utóbbi a 47 tagállamú Európa Tanács égisze alatt működik és az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértése miatt lehet odafordulni.
Utóbbi bírói fórum egyébként az elmúlt évek alatt ezen ügy kapcsán több vádlott (pl. Budaházy György) tekintetében is megállapította döntéseiben az ésszerű határidőn belüli döntéshozatal követelményének súlyos megsértését. Továbbá azt, hogy a kényszerintézkedések (előzetes letartóztatás, házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom) időtartamát csak "különösen súlyos indokokkal szükséges alátámasztani", de "jelen ügyben a Bíróság nem tud ilyen nyomós érveket azonosítani." (Somogyi v. Magyarország ítélet 43411/12 - 29. és 30. pont). Ezen ítélet 30. pontja azt is kimondta, hogy az eljárás során "elmulasztották a bűnismétlés kockázatának az ügy speciális körülményeivel összevetett egyéni vizsgálatát."
Sőt az EJEB azt is kimondta ebben az ügyben (34. pont), hogy " a Bíróság nem hagyhatja szó nélkül, hogy a hatóságoknak több mint hét évre (2009. április 11-től 2016. augusztus 30-ig) volt ahhoz szüksége, hogy a kérelmező letartóztatásától a kérelmező elsőfokú elítéléséig eljussanak, amely az ilyen esetekben elvárt " megfelelő gondosságnak" kevéssé felel meg."
A tanácselnök fenti, bíróságok elnevezésével kapcsolatos tévedése azért is nagyon kínos és zavarba ejtő, mert az EU jog specialistájának minősül a bírói tanács egyik tagja, az előadó bíró, dr. Katona Tibor, aki a Szegedi Ítélőtáblán állományban levő, de a Fővárosi Ítélőtáblára kirendelt bíró. Ő 2013-2016 között a megújuló európai jogi szaktanácsadói hálózat három koordinátor-helyettese egyikeként volt a büntető ügyszak felelőse, őt erre a funkcióra dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke nevezte ki.
Ezen bíró feladata volt a bírósági szervezetrendszerben működő Európa jogi tanácsadói hálózat újraszervezése, mivel "a 2003-ban adott európai-jogi képzés megfakult, az Európa Tanács és az Európai Unió is újabb megfeleléseket teljesít és igényel – többek között a tagállami bírói hatalomtól is." A hírek szerinti feladata dr. Katona Tibornak az volt, hogy koordinátorként segítsen annak érdekében, hogy "a nemzetek feletti és a nemzeti sajátosságokat reprezentáló joganyagot optimálisan alkalmazza bírói kar, és olyan jogegység jöjjön létre, amely a tagállami polgári és bűnügyi együttműködésben egyaránt korszerű." (forrás: https://24.hu/belfold/2013/11/28/ket-szegedi-birot-neveztek-ki/).
Kérdés, hogy akkor miként születhetett meg egy ilyen színvonaltalan és alaptalan döntés az EU jog alkalmazása körében a Budaházy-Hunnia ügyben. Vagy esetleg az ügy vádlottjaira nem vonatkozik az EU joga ?
Külön érdekesség, hogy a bírósági honlap tájékoztatása szerint (https://goo.gl/i82njJ) dr. Katona Tibor fővárosi ítélőtáblai bírói mandátuma 2018. február 28-án jár le, mivel Szegedről a fővárosba kirendelt bíróról van szó. A bíróság kitűzése szerint a másodfokú döntés nem kizárhatóan mandátumának lejárta előtt egy nappal kerül meghozatalra.
Több mint aggályos, hogy ezek szerint olyan előadó bíró vesz részt ebben az ügyben másodfokon, akinek kirendelt bírói megbízatása a másodfokú döntésben való részvételét követő napon jár le. Netán kamikaze szerepre készül ? Ráadásul egy olyan ügyben állunk így, amelyben első fokon egy joghatályosnak a keletkezésének körülményei miatti hivatali bűncselekmények megalapozott gyanúja okán aligha tekintendő ítélettel 125 év fegyházat szabtak ki Budaházyra és 16 társára terrorcselekmény és más bűncselekmények miatt.
(frissítés: A Fővárosi Ítélőtábla honlapján ugyanakkor fent van egy olyan ügyelosztási rend, amely szerint az említett bíró mandátuma 2018. augusztus 31-ig szól...
http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/a_fovarosi_itelotabla_ugyelosztasi_rendje_2018.pdf)
Kizárási indítványok
A felfüggesztési indítványokat követően Budaházy György kérte a Lassó tanács kizárását az ügyből elfogultság miatt arra hivatkozással, hogy az ügyben a vádlottakkal szembeni kényszerintézkedések kapcsán már többször eljárt, ráadásul számukra tipikusan hátrányos és vitatható döntéseket hozva.
És valóban az NJSZ feljelentés 2. oldala is utal ebben a körben az alábbiakra:
"A tanácsot az a dr. Lassó Gábor bíró vezeti, aki 2011 óta már többször hozott ebben a büntetőper során kényszerintézkedések vonatkozásában másodfokon eljárva – rendre a terhelteknek kedvezőtlen – döntéseket, tipikusan felületes, néha valótlan elemeket is tartalmazó indoklásokkal. Ő volt, aki tavaly október 27-én az ügyészség indítványa alapján nyolc vádlott előzetes letartóztatását elrendelte, ahonnan csak a Kúria dr. Kónya István vezette tanácsának idei február közepi döntésének köszönhetően sikerült tavaszig fokozatosan, “csak” újra házi őrizetbe kerülniük.
Most kijelölt tanácsként mindjárt első döntésében dr. Lassó Gábor és tanácsa megerősítették a vádlottak hosszú évek tartó házi őrizetét, elutasítva minden enyhítési kérelmet, annak ellenére, hogy mindegyik terhelt mindig betartotta a kényszerintézkedések szabályait, életvezetésük teljes ellehetetlenülés határán áll és családi kötelékeik, hivatásuk, munkájuk révén semmi realitása nincs annak, hogy kivonnák magukat az eljárás alól."
Ezek után már senki nem csodálkozott azon, hogy dr. Lassó Gábor erre reagálva kijelentette, hogy nem érzi magát elfogultnak, hasonlóan nyilatkozott a másik két bíró, majd az eljárást folytatta a tanács elnöke. Somogyi Jószef II. r. vádlott ekkor kérte maga is az eljáró tanács kizárását az ügyből, a két rendkívül megalapozott, eljárás felfüggesztést célzó védői indítvány szakmaiatlan, téves és önkényes elutasítása miatt a pártatlanság követelményének való meg nem felelés miatt.
Dr. Lassó Gábor és tanácsa ezen indítvány kapcsán sem érezte magát elfogultnak és jelezte: a két kizárási indítványról a bíróság egy másik tanácsa dönteni fog. Amelyben nem kizárhatóan olyan bírák ülnek, akik már szintén hoztak Budaházyék ügyében a kényszerintézkedések kapcsán aggályos másodfokú döntéseket, a kör bezárulni látszik... Az előjelek tehát a másodfokon is bajlósak. A jogi küzdelem folytatódik, a biztos megoldás továbbra is csak a közkegyelem lehet.
A BUDAHÁZY ÉS TÁRSAI SZABADSÁGÁÉRT INDÍTOTT PETÍCIÓ ITT (https://goo.gl/xYJ3ML ) ÍRHATÓ ALÁ.
Budaházy György Magyar Idők c. napilapban 2018. február 12-én megjelent interjúja itt olvasható: https://magyaridok.hu/belfold/budahazy-megbukott-vad-megbukott-birosag-2788581/
A már csaknem egy évtizede meghurcolt Budaházy György és 16 társának ügye egész Magyarország ügye !
Budapest, 2018. február 13.
A NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLAT (www.njsz.hu) nevében is:
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető
www.gaudinagytamas.hu
www.facebook/gaudinagytamas
