Itt
a börtönben nem sok minden történik.
Eltelt
a 2017-es év első hónapja. Sajnos a sorscsapásokból a nemzetünk
számára most szilveszter környékén kijutott. Nem volt elég,
hogy a 2016-os év Grespik Laci harcostársunk elvesztésével ért
véget, itt ez a szörnyű veronai buszbaleset. Nincsenek erre
szavak, hogy magyar gyermeki életek elvesztése micsoda tragédia.
Középső gyermekem nekem is pont annyi idős, mint azok a
gyermekek, akik ezen a buszon utaztak. Ez a tragédia még így
egyszerű magyar nemzettársként is megviseli az embert, borzasztó
lehet ezt gyermekét elvesztő szülőként megélni, talán fel sem
lehet dolgozni lelkileg soha. Legmélyebb részvétem mindenkinek,
akik szeretteiket ebben a rettenetes balesetben vesztették el.
Itt
a börtönben nem sok minden történik, vánszorog az idő. December
közepe óta kettesben maradtunk egy 62 éves olasszal. Jól kijövünk
a kisöreggel, megosztjuk a házimunkát, az ételt. Ő nem nagyon
eszi a húst, én meg szeretem, viszont nem eszek sok kenyeret, ő
meg még éjjel is felkel kenyeret majszolni. A nyelvi korlátokat
áthidaljuk egy magyar-olasz úti szótárral, némi angollal meg
kézzel-lábbal.
A
Karácsony előtt elutasított, majd általunk megfellebbezett
szabadlábra-helyezési indítványunk Kúria általi elbírálásáról
még semmi hír. Lényegében ez az utolsó bírói fórum, ami még
megszüntetheti mostani előzetes letartóztatásunkat, ezután már
nincs hová fordulnunk. Mivel ez kizárólag csak szándék kérdése
(jogi akadálya nincs, sőt), ezért talán számít az is, milyen a
közvélekedés/közhangulat ezzel kapcsolatban. Ezért is nagyon
örülök, hogy Kerepes város amnesztia kezdeményezéséhez megint
egy újabb város, most Sárospatak csatlakozott és információm
szerint további települések is várhatóak. Ezt nagyon köszönöm
minden politikai elítélt és fogoly nevében is, nagyon értékesnek,
szinte történelmi jelentőségűnek érzem ezt a társadalmi
irányból indult kezdeményezést. Remélem, ezt a Kúria is látja
és belátja, hogy börtönben tartásunk kapcsán teljesen abszurd
„társadalomra veszélyességre” hivatkozni – ahogy ezt az
elfogult ítélőtáblai végzés tette -, hiszen pont az ellenünk
hozott ítélet és jelenlegi helyzetünk ingatja meg a társadalom
jelentős tömegeinek az igazságszolgáltatásba vetett –
egyébként sem túl magabiztos – hitét. Miközben számtalan, a
társadalomra valóban veszélyes köztörvényes bűnöző, de éppen
a drogosan halálos gázolást okozó nő, vagy a részegen lövöldöző
rendőr is házi őrizetben várhatja ügyének alakulását.
(Rendőrökre persze mindig más szabály érvényes, emlékezzünk
csak a részegen machetével hadakozó, súlyos testi sértést
elkövető rendőr esetére, amikor a bíróság meg az ügyészség
nem győzte egymással versenyezve enyhíteni a tettét a mocsoknak.
Rossz belegondolni, hogy bezzeg egy ilyen cselekményért minket
hazafiakat hány száz évre ítélnének!) Még a Wikileaksnek az
USA hadititkait kiszivárogtató, 35 évre ítélt volt amerikai
katona is amnesztiát kapott a napokban 6 év után. Hát
reménykedjünk, amíg van remény, van élet!
Más
téma. Nem bírom megállni, hogy ne fűzzek megjegyzést a
Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) azon ítéletéhez,
melyben 3,5 millió Ft kártérítést ítélt meg fejenként két
cigánynak, mert a magyar rendőrség „nem járt el elég
körültekintően” az érdekükben a 2013-as devecseri hazafias
felvonulás kapcsán őket ért sérelmeik ügyében. Azt, hogy a
rendőrség hogy működik, azt jól tudom, nem is ezen kívánok
vitatkozni. Na, de bocsánat! Csak engem háromszor károsítottak
meg cigánybűnözők! Kétszer a kocsimba, egyszer a lakásomba
mentek be és loptak meg. A rendőrség mindegyik nyomozást lezárta
eredmény nélkül, pedig az egyik esetben tudták is, hogy kik a
valószínű elkövetők, a másik esetben meg DNS nyom rögzítésre
alkalmas tárgy is maradt utánuk. Gondolom, ezrével lehetne
mindenfelől hasonló esetekről beszámolni (a devecseri felvonulás
is pont emiatt volt). Innentől aztán minden cigánybűnözéstől
szenvedő település megkárosított magyar lakosa számára irány
Strasbourg, ha a rendőrség nem cselekszik a megfelelő alapossággal
a tettesek kézre kerítésére (mert sokszor nem cselekszik szinte
érdemben semmit). Áll a zászló! Nehogy már csak azok kapjanak
pénzt, akiknek az elviselhetetlen életformája (meg a rendőrség
alkalmatlansága) miatt felvonulást kell rendezni!
Azért
nem csak rossz dolgok történtek szilveszter környékén. Gondolok
itt a magyar gyorskorcsolyázók vagy a férfi kézilabdásaink
dicséretes nemzetközi helytállására. És persze nem utolsó
sorban Széll Tamás mesterszakácsra. Az ő világszintű 4.
helyezése remélem lórúgás erejű lendületet ad a városainkban
a „gyros-falafel” étkezdék visszaszorításának (már csak a
„terrorizmus elleni harc” érdekében is).
Isten
áldjon minden magyart, és hozzon szebb jövőt!
Budaházy
György
(nem
jogerős) politikai elítélt
valós
politikai fogoly
