Dr. Szikinger Istvánnak, Budaházy György védőjének meglátásai Kenéz Andrea lemondásáról, valamint a vádlottak véleménye.
Dr. Szikinger István:
A dr. Kenéz Andrea bírónő felmondásáról megjelent hírrel kapcsolatban én annyit jegyzek meg, hogy a bírónő elhatározása személyes döntés, amit részemről nem volna etikus sem bírálni, sem magyarázni. Annyit azért megjegyzek, hogy leegyszerűsítésnek tartom a szigorú büntetés miatti kritikát megjelölni a távozás okaként.
Tényként kell megemlíteni mindazonáltal, hogy az ítélet írásba foglalása valóban elfogadhatatlanul elhúzódott. Ez a védelemre való felkészülést nehezíti, bár természetesen bízom abban, hogy miután a másodfokú bíróság is késve kapja meg az anyagot, kellő idő áll majd rendelkezésre a fellebbezési tárgyalás vagy nyilvános ülés előtt. El kell mondani azt is, hogy már az elsőfokú eljárásban gondok voltak az írásos anyagok – mindenekelőtt a tárgyalási jegyzőkönyvek – elkészítésével. Sajnos több éves késések is előfordultak. Ez is nehezítette a terheltek és a védelem helyzetét.
Abban a kérdésben, hogy kinek kellett (volna) döntenie a letartóztatás megszüntetése iránti kérelemről, nem osztom a Törvényszék álláspontját. Valójában az iratok felterjesztése a meghatározó jelentőségű mozzanat, bár az valóban tény, hogy a törvény nem szabályozza egyértelműen ezt a kérdést. A felterjesztés pedig értelemszerűen a leírt ítélettel együtt történik, hiszen azt megelőzően bármire szüksége lehet a határozatot hozó szervnek. Megjegyzem azt is, hogy Budaházy Györgyre vonatkozóan a Törvényszék hozott első fokon határozatokat a nem jogerős ítélet kihirdetését követően. Ezért is nyújtottam be ott a kérelmet.
Célszerű volna egyértelműen szabályozni az eljárási jogosultságokat.
Vádlotti vélemény a lemondásról:
Mi, vádlottak, az egész eljárás során érzékeltük, hogy ez a bírói tanács lényegében azon ügyködik, hogy valamiképpen ránk bizonyítódjon ez a vádirat.
Ez érződött azon, ahogy a nyomozóhatósági törvénysértéseken rendszeresen átsiklott.
Számos fontos bizonyítási indítványunkat utasította el magyarázat nélkül.
A vád tanúival való bánásmód mindig nyájas volt, míg a mi tanúinkkal érezhetően ellenséges és gyanakvó.
Emlékezetes, hogy két vádlottat és a nyilvánosságot érdemi indoklás nélkül kizárta a mindenkit bemártó, gyanúsítottból tanúvá avanzsált Soós Tibor kihallgatásairól.
Előfordultak olyan "elírások" (nevezzük inkább annak, ami volt: hamisításnak) a jegyzőkönyvekben, amelyek a vád érdekét szolgálták.
Több vádlottat is többször visszatett előzetes letartóztatásba igazi jogi indok nélkül.
A tárgyalási jegyzőkönyveket rendre a 8 napos határidőt durván meghaladóan adta át, előfordult, hogy 2 éves késéssel.
Végül a kétséget kizáró bizonyítottság nyilvánvaló hiánya ellenére brutálisan eltúlzott elmarasztaló ítélettel sújtott mindannyiunkat úgy, hogy az ítélet több mint négy órás szóbeli indoklásában érdemi magyarázattal nem szolgált.
Hogy mindezek után egy komoly társadalmi felháborodásba futott bele és láthatóan egyéb következményekbe is, azt kizárólag magának köszönheti.
Kapcsolódó:
Lemondott a Budaházyt tizenhárom év fegyházra ítélő bírónő, mert nem bírta a kritikát
